Álláspont

A kegyelmi jogkör jelentős része egy állam jogrendszerének, mivel lehetővé teszi az igazságszolgáltatás emberi tényezőkkel való kiegészítését. A kegyelem fontos szerepet játszik az igazságosság, az egyén jogainak védelme és az erkölcsi felelősség szempontjából. A kegyelem lehetőséget ad az egyedi körülmények figyelembevételére, amelyeket a törvények nem feltétlenül tudnak megtenni.

A kegyelmi jogkörnek azonban egyensúlyban kell lennie a jogrendszer többi részével, hogy ne veszélyeztesse az igazságszolgáltatás függetlenségét és az általános jogbiztonságot. A kegyelem korlátozása nem szünteti meg a visszaéléseket vagy a jogintézmény helytelen használatát. Fontosabb lenne a megfelelő ellenőrző mechanizmusokat és átláthatóságot biztosítani annak érdekében, hogy a kegyelmi jogkört a lehető leginkább igazságosan és felelősségteljesen használják fel. A jogkör gyakorlója teremti meg az egyensúlyt a jogrendszer hatékonysága és az egyéni jogok védelme között.

Az Alaptörvény ezirányú módosítása messze túlmutat a pedofília büntetőjogi problematikáján és társadalmi megítélésén. A kegyelmet eddig a rendszerváltás óta, úgy tűnt, minden Elnök kellő körültekintéssel kezelte, nem volt vele érdemi probléma, és a társadalom sem kifogásolta. És valóban, olyan ügyekben született pozitív döntés, ahol indokolható és méltányolható is volt, nem láttunk ellentétes példát.

A kegyelem nem bírálja felül a Bíróságok ítéleteit, viszont megszüntetheti vagy módosíthatja a büntetőeljárást, ami nem azt jelenti, hogy a terhelt ártatlan lenne, hiszen jogilag vagy valójában is bűnös. Nem azt jelenti, hogy a Bíróságok tévedtek volna, pusztán annyit, hogy a kegyelem kiemelte a személyt valamilyen méltányolható okból a büntetőeljárásból. És erre korlátozás nélkül van szükség.