Az igazságszolgáltatás függetlensége nélkül a jogállamiság nem létezik. Felkészült és pártatlan bíráskodásra van szükség a társadalom biztonsága érdekében. A magyar társadalom a legfrissebb felmérések szerint feltűnően alacsony bizalmi szintet mutat. Az EU 2025-ös jogállamisági jelentése szerint a lakosság mindössze 37%-a és a vállalatok 38%-a tartja jó vagy nagyon jó szintűnek a bírói függetlenséget, ami visszaesés a 2024-es (41%–40%) és a 2021-es (41%–32%) adatokhoz képest.

A problémák mélyére nézve látható, hogy az igazságszolgáltatás szervezetileg sérült. A bírói függetlenség elleni jogi beavatkozások a Kormány részéről több lépésben és formában történtek meg. Az Alkotmánybíróság politikai kinevezettekkel lett feltöltve. A Kúria – mint Magyarország legfelsőbb bírói fóruma – az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb intézményi pillére kellene, hogy legyen. Varga Zs. András 2021-es elnöki kinevezése nem csak jogi, hanem politikai szempontból is jelentős fordulatnak számított. Varga Zs. András előzetesen soha nem dolgozott bíróként, kinevezése egy sor jogalkotási változás eredménye volt, amely széles körben kritikát váltott ki a független bíráskodás aláásása miatt.

A Kúria jogegységesítő tevékenysége révén közvetetten, egyedi ügyekben hozott határozataival közvetlenül is befolyásolja az alsóbb fokú bíróságok döntéseit, így végeredményben valamennyi ügyszakban döntő jelentőséggel bírnak a határozatai.

A Jogegységi Panasz Tanácsok eredetileg a Kúria jogegységesítő tevékenységének eszközeiként kerültek be a jogrendszerbe, de mára kiderült, hogy az eljárás nem utolsósorban a Kúria elnökének nyomásgyakorlását szolgálja, mellyel a Kúria bíráinak és közvetetten valamennyi bírónak a döntéseit befolyásolni tudja és akarja.

A jogegységi panasz tanácsok lényege, hogy ha valamilyen jogi kérdésben ellentétes jogértelmezés merült fel, akkor egy 41, bizonyos esetekben 21 tagú tanács vizsgálja meg a kérdést, és hoz minden bíróra kötelező értelmező határozatot. A tanácsot mindig az Kúria elnöke vagy elnökhelyettese vezeti, tagjai a kúriai bírák közül kerülnek ki. A tanács összetételéből következik, hogy az érintett ügyszak bírái mindig kisebbségben vannak a többi ügyszakéhoz képest (büntető, polgári, közigazgatási). Tehát a végső szót egy vitás, nehéz jogkérdésben egy olyan tanács mondja ki, melyben a többségnek nem tartozik a szakterületéhez az adott ügy, egyszerűbben mondva: nem igazán ért hozzá. Így könnyen belátható, hogy a tanács elnöke döntő befolyást tud gyakorolni, és át tudja vinni az akaratát, ahogy az megtörtént már nemegyszer a közelmúltban. Ezek a jogegységi határozatok pedig kötelezőek az összes bíróságra nézve.

A Kúria elnöke kiterjesztette azon ügyek körét, melyeket a jogegységi panasz tanács elé kell vinni. Nemcsak akkor utalják ide az ügyet, ha két kúriai tanács hozott eltérő döntést, de akkor is, ha az egyik döntést a Kúria, a másikat egy alsóbb bíróság, például egy ítélőtábla hozta. Elvárja továbbá, hogy mielőtt a Kúria egy tanácsa az Európai Unió Bíróságához fordul egy, az európai uniós jogot értelmező kérdéssel, vigye az ügyet a jogegységi panasz tanács elé, aminek többnyire az a vége, hogy a tanács nem az EUB-hoz fordulás mellett teszi le a voksát. Így szűkül az uniós testület hatása a Kúria joggyakorlatára is.