A hatályos szabályozás két külön megoldást biztosít a bíróság számára, ha büntetés kiszabásánál a nevelés, a személyiségfejlesztés és a társadalomba való visszavezetés esélye még fennáll, a javítóintézeti nevelés a megfelelő eszköz; ha azonban a cselekmény súlya vagy az elkövető magatartása már a büntetés-végrehajtást indokolja, a fiatalkorúak börtöne adja a keretet. 

A javítóintézetek rendőrségi vezetés alá helyezése alapvetően félreviszi a jogintézmény eredeti célját, és súlyosan sérti a fiatalkorúakkal szembeni büntetőjogi és gyermekvédelmi elveket. Ha a nevelést a rendészeti logikára cserélik, a nevelési cél háttérbe szorulhat, a rendszer a biztonsági, fegyelmi és parancsuralmi szemléletet helyezheti előtérbe. A döntés nemcsak szakmailag inkompatibilis, hanem jogilag is aggályos, mivel egy fiatalkorúakkal szemben való intézkedést végrehajtását rendészeti szerv alá vonni, ellentétes a Btk. szabályaival, a Gyvt. gyermekvédelmi elveivel és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével.

A rendőrség szakmai felkészültsége alapvetően más típusú feladatokra irányul, mint amit a javítóintézetek működtetése igényel. A rendészeti, közbiztonsági és bűnüldözési feladatokra képzett állomány egyszerűen nem rendelkezik azokkal a pedagógiai, pszichológiai és gyermekvédelmi kompetenciákkal, amelyek nélkülözhetetlenek a javítóintézeti nevelés eredményes működéséhez.